I’m offline

Emlékszel mikor volt utoljára olyan, hogy hosszabb időre kikapcsoltad a telefonodat és kikapcsolódtál?


Szomorú, de én is kutakodom az agyamban. A telefonom annyira átvette az irányítást felettem, hogy el sem
tudtam képzelni soha, mit tennék, ha nem lenne. Félelmetes belegondolni mennyire tudok függni egy
tárgytól.
Gyermekként, amikor beindultak a telefonok és a számítógépek olyan büszke voltam, hogy alig ülök ott és
nem is érdekel, hiszen tudok még gyerek lenni, tudok élni nélkülük. Ez mára teljesen megváltozott. Egy
barátom kérdezte, hogy mit tennék, ha egy hétig nem lenne telefonom? Felháborodtam már a kérdésen is.
Nem, az nem lehet, én nem tudok nélküle élni, nekem szükségem van rá és ez tényleg így volt. A telefonom
folyton a kezem ügyében volt, nyomkodtam és vártam az értesítéseket. Ahogy megszólalt vagy felvillant én
már ugrottam, mert nekem azonnal reagálnom kell. Természetesen ilyenkor mit sem törődtem a körülöttem
lévő emberekkel, mert virtuálisan én valahol máshol jártam. Igen, ez a legborzasztóbb viselkedés másokkal
szemben, de nem tudtam ellenállni a „kísértésnek”. Szükségem volt arra, hogy mindig valakivel legyek,
hogy még véletlenül se legyek egyedül, mert az bizony még félelmetesebb volt.
Aztán megtanultam magammal lenni, egyedül csendben. Megtapasztaltam mekkora erő rejlik a csendben és
bennem. Persze félelmetes volt az első időszak, hiszen annyi minden előjön ilyenkor, de jól esett kicsit
„offline” lenni.

Nem mondom, hogy a telefonom nincs mindig a kezem ügyében, mert sajnos de, viszont
megtanultam átvenni az irányítást. Kikapcsoltam az értesítéseket, nincs felvillanó fény, így nem tud
kizökkenteni, ha beszélgetek valakivel. Nem érzek késztetést, hogy mindig mindenre azonnal reagáljak.
Adok időt magamnak és mindent akkor csinálok, amikor az nekem jól esik.
Nem gondoltam volna pár éve, hogy valaha az lesz a legnagyobb vágyam, hogy egy erdei kis házikóban
tölthessek el egy hétvégét teljesen „offline”. Most pedig mégis semmi másnak nem örülnék jobban, mint ott
lenni, kikapcsolni, a természetben lenni és élvezni a csendet. Egyre sűrűbben csinálok olyan pillanatokat,
amikor nem nyúlok a telefonomhoz, mert érzem, jobban vagyok tőle és újra én irányítok, nem ő. Zseniális
érzés.

Ezért is örültem, amikor megláttam a tábort. Öt nap a természetben a telefonom nélkül. Már most be
vagyok zsongva a gondolattól is. Soha nem voltam ennyi időt „offline”, de alig várom, hogy kipróbáljam és
bízom benne, hogy addig sikerül az erdei kis házikót is kipróbálnom.


Mindenkinek szüksége van egy kis digitális detoxra, egy kis csendre.


Dorn Eszter

Write a comment

Top